Bekövetkezett az, ami a nagy létszámú, tömeges és nagy széria gyártású textilipari termékek piacán már rég szedi a keleteurópai áldozatokat – szűkebb régiónkban is az elmúlt években sorra dőltek be a kisebb-nagyobb, bérmunkára alapozó textilipari cégek. Ennek a folyamatnak a koronavírusos járvány csak a végső kegyelmi döfést adta.

Mint tudjuk, a bérmunkában a költségek legnagyobb arányát (akár 80%) a bérek jelentik, valamit azt is, hogy a piacon nem vagyunk egyedül: a piac diktál – és ahogy jött a megrendelő, úgy megy is tovább, amikor a feltételek az ő szempontjából nem megfelelőek.
Nálunk is folyamatosan csökkent az ágazatban foglalkoztatottak száma, de hogy idáig húzták nagyobb érvágás nélkül, az valószínűleg a képzett és fegyelmezett munkaerőnek, illetve a kiváló menedzsmentnek köszönhető.

Nagyon nehezen akarjuk tudomásul venni – épeszű ember nem is akarná -, hogy ilyen nagy múltú iparág végét járja.

Ez nagy családi, társadalmi drámákat vetít elő: a közösséget adóbevételek helyett további kiadások fogják sújtani (segélyezések, átképzések, korai nyugdíjazás), tovább gyorsul a társadalom elöregedése, az elvándorlás, nő a bizonytalanság és romlik a közhangulat.

Megoldást jelenthetne egy átszervezés, egy jobb, nagyobb hozzáadott értékű termékek gyártására való átállás. Valószínű, sokan már ezen a próbálkozáson is túl vannak – a nagyobb flexibilitású, jóval kisebb költséggel fenntartott, kisebb termelői egységek még megmaradhatnak, ha a gazdasági élet ismét elindítja a keresletet, de csak akkor, ha olyan munkákat képesek elvégezni, ami magas hozzáadott értékű, kiváló minőségű, a legkisebb tételekben is gyors reakcióidővel, haszonnal legyártható.

Az előttünk álló drámákra készülve hívjuk fel az összes döntéshozó figyelmét, hogy ne egy káosz felé haladjunk, hanem a helyzet egy jól kezelt, jövőbe mutató folyamattá alakuljon. Erre készülni lehetett, kellett volna, de ehhez legalább a Szövetség elmúlt években számos alkalommal hangoztatott javaslatait figyelembe kellett volna venni: felmérések készüljenek, befektetői kézikönyv készüljön és befektetőkereső tevékenység domináljon, felnőttoktatás kerüljön támogatásra – és mindennek az alapját, a valós idejű kapcsolattartást és kommunikációt helyezzék célkeresztbe a gazdasági szereplőkkel.

Mi ismételten felajánljuk a segítségünket úgy a döntéshozók, mint az esetleg vállalkozások létrehozása felé forduló, felszabadult munkaerő irányába.