A hétvégén Kányádban került megrendezésre az Európai Unió által finanszírozott „Építsük együtt Európát!” program keretében megszervezett nemzetközi konferencia, melyre az SZMVSZ képviseletében Jakab Áron Csaba elnök is meghívást kapott. A meghívás felkérésül szolgált egy előadásra a Szövetség nemrég készült felmérésével kapcsolatban a helyi lakosság kivándorlási, tartós munkavállalási szokásairól.
A konferencián összesen hat ország hét településének (Kányádon kívül: Örkény / Magyarország, Daruszentmiklós / Magyarország, Stadt Wörth an der Donau / Németország, Breznički Hum / Horvátország, Obec Mad – Nagymad / Szlovákia, és Kraśnik / Lengyelország) képviselőivel közösen próbáltak tapasztalatot cserélve megoldásokat keresni arra, hogy megállítsák vagy legalább lassítsák az elvándorlást Kányád községben.
Az előadások között helyet kaptak a meghívottak bemutatkozói, az általuk tapasztalt problémák és eredmények - illetve, már csak a helyszín miatt is (kányádi templom), a papi áldás a résztvevőkre.
Jakab Áron Csaba a felmérés eredményeinek bemutatása után kiemelte, a külföldi munkavállalás és elvándorlás gyakorlatának lassítása, egyúttal a helyi munkaerőhiány megoldása mindannyiunk érdeke, és mindazok felelőssége, akik valamilyen szinten munkát, felelősséget vállaltak a közösség egésze vagy akár egy része sorsának alakításában. Bár elsőre úgy tűnhet, ez az egész ma már távolról sem csak gazdasági kérdés, éppen ezért eredményt kizárólag széles körű összefogással lehet elérni - ehhez azonban ki kell lépni a komfortzónából, abba kell hagyni a mellébeszélést és a pótcselekvéseket...
Kányád részéről György Sándor polgármester mutatta be a községet (Hargita megye legkisebb települése, a lakosság 60%-a álattartásból él, a fiatalok nagy része a városban dolgozik), illetve részletezte a gondjaik közül talán a legnagyobbat: sokan külföldön keresnek megélhetést. Mint mondta, régebben is volt egy egészséges elvándorlás egy jobb élet után, de a mostani az már a vidék elnéptelenedését vetíti előre; jelen konferencia céla is, hogy közösen kellene megtalálni a megoldást, hogyan tudjuk visszahozni vagy itthon tartani a fiatalokat - "egy közös kapcsot, ami itthon tartja a fiatalokat".
Daruszentmiklós részéről elhangzott, részükről befektetők keresésével próbálják kezelni a helyzetet, amibe kerültek, hiszen jelenleg munkaerőhiány van náluk is; ehhez kiajánló videót is készítettek angol nyelven. És miközben a németországi városka képviselői egy ellenkező tendenciáról beszéltek, hiszen éppen hozzájuk mennek tőlünk a fiatalok, ugyancsak a befektetők, az új cégek, munkaadók letelepülésének fontosságát, az ennek érdekében tett erőfeszítéseket részletezték - például éppen most készülnek átadni egy nagyobb építési területet, illetve bővíteni szeretnék a bölcsödét és az iskolát, amitől közvetve is sok cég letelepedését várják eredményként. A lengyel város képviselői, amely népesség szempontjából hasonló nagyságú, mint Székelyudvarhely, pontosan ugyanazokról a problémákról és jelenségről számoltak be, mint ami az SZMVSZ előadásában is elhangzott: külföldi munka, munkaerőhiány, a fizetések keveslése, stb. Igaz, volt kivétel is: Nagymad képviselői azzal büszkélkedtek, hogy bár az arany háromszögben vana településük (Bécstől 80km, Budapesttől 150km, Pozsonytól 50km), a község lakóinak száma az elmúlt 10 évben jelentősen növekedett, egyszóval nem igazán lehet esetükben elvándorlásról beszélni.
Elgondolkodtató volt ugyanakkor a szintén jelen lévő ukrajnai Mezőkaszony polgármesterének beszéde: némileg irigyli, hogy itt milyen problémákkal küzdünk, hiszen az övékhez képest ezek nem tűnnek annyira nehezen kezelhető helyzetnek. A magyar településen ugyanis nem csak egyszerűen a jobb megélhetésért, nagyobb fizetésekért történő kivándorlással van gond, hanem azzal, hogy a háború és a behívók miatt a 18-60 éves kor közötti férfiak, aki teheti, egyszerűen mind elhagya az országot...
A konferencia egy együttműködési szándéknyilatkozat aláírásával végződött.
