Közlemény

Románia 2007 óta tagja az Európai Uniónak, és ez idő óta van az erdélyi magyaroknak is képviselete az Európai Parlamentben.

A román állampolgároknak, azon belül az erdélyi magyarságnak, a csatlakozással elnyert szabadságjogok (áru, tőke, szolgáltatások és munkaerő szabad mozgása) az addig nem tapasztalt pozitív lehetőségek sorát, bizakodó jövőképet vetítettek elő.

Azóta kiderült, a gyakorlatban a folyamatok számunkra egyirányú utcává váltak: ÁRU BE, MUNKAERŐ KI.

Akkor még nem sejtettük, hogy egy olyan uniós piacnak lettük a része, amelynek a tömören megfogalmazható jellemzője, hogy a tőkeerős nyugati gazdasági szereplők ránk szabadultak, a „legolcsóbb bérköltségű munkák a legalacsonyabb költségekkel előállítva, drágán eladni” jelszóval alacsony bérezést állandósítottak, ami a munkaerő kiáramlásához vezetett. Ma már a nyugati befektetők, ha akarnának sem tudnak magas technológiájú ipart vagy szolgáltatást telepíteni, mert az aktív munkaerő kritikus része nem áll a rendelkezésükre, magyarul nincs kivel dolgozni. Mert ez a piac csak eladni akar, vásárolni pedig csak alapanyagot és munkaerőt, azt is olcsón – az már csak a hab a tortán, hogy az itt eladott termékek bizonyítottan gyengébb minőségűek, mint az uniós piac nyugati felében.

Volt-e tényleges akarat, hogy ez változzon?

Nettó uniós támogatásért mindent lenyeltünk: leépítettük iparunkat, mezőgazdaságunkat, turizmusunkat… mindent, ami a nyugati gazdaságok potenciális hazai konkurenciája lehet.

És most gondolkodunk, miért vagyunk ott, ahol vagyunk?

Egy újabb európai parlamenti választás kapcsán felmerül a kérdés, lenne-e olyan képviselőjelölt, aki mindenki számára érthetővé tudná tenni, és világosan fogalmazva elmondaná, hogy mi mit akarunk – aki képes jogszabályokat előterjeszteni és sikerre vinni, melyek nem tartják ezt a régiót abban a zónában, ahonnan 30 éve nem tudunk kilépni?

Kérdés, hogy ezt ki tudja megtenni? Képesek-e erre a már sokat tapasztalt eddigi képviselőink, vagy keresnünk kell újakat, akiket nem darált be az a 8-10 év, amelyet olyan struktúrában töltöttek el, ahol azt hangsúlyozták, ez a mostani helyzet milyen jó – és amit még egy éve ők is ugyanúgy adtak tovább…

Úgy gondoljuk, a kérdések egyértelműek, az elvárások, a feladatok úgyszintén!